Office

Azt hittem eldobom az agyam. A Karalábé Agyú kolleginának mesélnem kellett az életről, és az apja faszáról. Tipikusan az az ember, aki csak vezető beosztásúakkal tud kedves lenni. 25 éves, agyatlan kurva, aki valakinek a valakije, így sikerült beülnie marketing asszisztens pozícióba. Egész álló nap vonul a folyosón, nem eszik semmit, mert fél, hogy nem lesz trendi, ha nem 50 kiló, hangosan telefonál főként angolul, ami külön borzasztó.

Ehhez a céghez felvesznek olyan embereket, - mert ismerős ismerőse - akik nyomtatni sem tudnak egy 30 oldalas termékkatalógust, de legalább tud vonulni, ami senkit nem érdekel. Vagy ott van a másik szerencsétlen, aki még azt sem tudta, hogy fél éve van termékkatalógus. Ez a szánalmas, hogy azt gondolná az ember, hogy egy komoly cégnél megnézik kiket vesznek fel, de a fele ilyen kukacos alma, és ezért is tart ott a cég, ahol tart. 

Persze a kis Karalábé kétségbe van esve, mert Ágota barátnője felmondott, és elment máshova kurvulni, most nincs kivel viháncolni két facebook poszt között. Őszintén? Üvölteni tudnék néha, hogy tényleg nem veszik észre ezeket (sem)? Pedig vannak tehetséges jól dolgozó kollégáim, de azok háttérbe szorulnak. Az ilyen harsány vihánckák meg kedveltek, mert a céges bulikon szabadnapos kurvának öltöznek. Mivel sok a férfi vezető nálunk ezért úgy veszem észre inkább szerencsétlenekkel veszik körül magukat nehogy kitúrják őket a helyükről. Miért vagyok én ennyi hülyével körülvéve?

Még csak egy napot éltem túl a hétből, de már most hányok az egész héttől. 

Szandi mostanában elég feszülten viselkedik a közelemben, próbál fogást találni rajtam, és beszólni. Múltkor azt jegyezte meg lesajnálóan, hogy velem ellentétben, ő nem süllyedne odáig, hogy biciklivel járjon dolgozni. Mikor épp teli szájjal ezt magyarázta, akkor csak a jól neveltségem miatt nem válaszoltam azt, hogy amúgy ki a faszt érdekel, hogy te mit gondolsz? 

Nálunk az irodában a nők között verseny dúl, ki tud egy héten több új ruhát venni magának, kinek van a legfeltűnőbb kiegészítője és, hogy ki tud magasabb cipőbe járni. Szandi ezekben elég jól teljesít, mellette gyakorló anorexiás is. Alig eszik, és állandóan számolja a kalóriákat, ebédidőben pedig elterelésként a két abonettje között arról beszél, hogy családi vacsorákon mennyit eszik, és mindig kétszer szed. Próbálja elhitetni mindenkivel azt, amit a modellek, hogy ő alapvetően így néz ki, sosem koplalt, nem is tudja mi az a diéta, de ha megkínálod egy kis édességgel, akkor nem kér, mert éppen nem éhes. Meglepő mi? 

Őszintén szólva nem is csodálom, hogy ideges, mert éhesen én is kurvára ideges tudok lenni. Az is zavarja biztos, hogy mivel én proli módon bringával járok dolgozni, ezért jóval többet ehetek, mint ő. Bár ha annyi kalóriát vinnék be a szervezetembe én sem bírnék semmit se megtekerni. 







 

Reggel a női mosdóban tollászkodott Ágota, szokás szerint ott sminkeli magát transzfesztitára.  Mosolygott rám, ezért próbáltam én is valami mosolyt generálni az arcomra, hétfőn reggel 8kor, kávé előtt. Ez azért közel lehetetlen nálam. Én mondom nincs az a sminkmennyiség, amitől ez a nő legalább középszarul nézne ki állandóan szarul néz ki, ettől függetlenül a legutóbbi céges buliban sikerült mindenki előtt nyelvcsapásokkal bizonyítani, hogy képes házas emberekkel nyilvánosan smárolgatni. A reggeli sokk után, hogy láttam Ágotát alapozó nélkül, beültem a szokásos hétfő reggeli meetingre immáron kávéval. Nekem a reggeli kávé és az ebédidő a nap fénypontja a kettő között vegetálok, ebéd után pedig várom, hogy hazamehessek. Amúgy marketingesként én külön utálom mikor ilyen szavakkal beszélnek az emberek, mintegy áltudományossággal, hogy a brand, meg privacy settings és hasonlók. Kata szeret így beszélni, mert ez olyan marketinges, hogy beszarsz. Ez bizonyítja nyilván, hogy ő mekkora szakember és, hogy tud angolul. Ő volt az, aki a reggeli meetingre összetrombitálta a népet, mintegy légiesen végigtrappolt a folyosón a 12 centis tűsarkaiban és csapkodta a tenyereit össze és kiabálta, hogy 'míííting'.( Takarodj!) Ahhoz képest, hogy 50 kilós úgy megy, mint egy mamutcsorda és, hogy őszinte legyek úgy is csámcsog evés közben, és állandóan úgy fogalmaz, hogy "megyek zabálni", meg "együtt zabáltunk". Szép.  

Miután bemásztam a tárgyalóba a reggeli meetingen megbeszélésen próbáltam küzdeni, hogy ne folyjon ki a nyál a számon, amikor nyitott szemmel bealszom. Még a végén a frissen vasalt kényelmetlen biznisz szoknyámon nyálfolt marad. A büdös szájú főnököm sem volt csúcsformában, valamiket makogott, de inkább várta a javaslatokat a laptopja mögé bújva. Azt ne kérdezzétek milyen javaslatokat, mert azt sem tudom miről szólt ez a meeting, de a főnököm sem tudta. A legtöbb marketinges tárgyalás a nagy semmiről szól. Órákat lehet beszélni olyan felesleges dolgokról, mint hogy hányas számú narancssárga szín legyen a termék dobozán, mit mondanak a statisztikák a színekkel kapcsolatban, és mire ugrik a vevő. Pedig lássuk be, hogy két narancssárga színárnyalat között szinte teljesen mindegy melyiket válasszuk csak rá kell bökni, hogy melyik kell és már kész is vagyunk. Ezt viszont nem lehet csinálni különben két perc alatt végeznénk, és még rájönnének a nem marketingesek, hogy semmit nem csinálunk egész nap csak felesleges baromságokkal húzzuk az időt és minden szarra pénzt kérünk. 

A reggeli megbeszélésen csak az ébresztett fel, hogy jött egy emailom Gergőtől, akivel már egy éve nem beszélünk egymással, pedig hasznos kis kapcsolat volt a miénk. Mivel ott lakik a munkahelyem mellett, ezért a nap nagy részében ki tudtam lógni, és nála lebzselni, és amikor kellett visszasurrantam. Micsoda idők voltak ezek, egész héten alig voltam bent, csak a laptopom figyelt az asztalon mintegy jelezve, hogy bent vagyok és dolgozom. Amikor meg telefonon kerestek, hogy hol vagyok, csak annyit mondtam, hogy tárgyalok, de nemsokára megyek. Mindezért a szíves vendéglátásért csak egy kis melegséget várt el tőlem Gergő, de mint minden langyos kapcsolat ez is véget ért. Most pedig ott volt a levele a postaládában. Az mindegy mi állt benne, mert ha ennyi idő után eszébe jutottam csak egyet akar, ismételni. 

A nap hátralévő részében leveleket váltottam a pénzüggyel, hogy kifacsarjak belőlük elég pénzt nyilvánvalóan hülyeségekre, amit a főnököm akar, közben pedig Gergővel levelezgetve. Holnap talán majd dolgozom is. 

Lehet, hogy most sok felsővezető sírva fok fakadni a bőrszékében, de a beosztottak munkáján semmit sem dob, hogy ha belsős tréningekre küldik el őket, ha csak az  ingyen alkoholfogyasztás, és a kollégákkal kefélés nem egy újféle ösztönzés a multik életében. Talán nem árulok el azzal nagy titkot, hogy míg a termelési osztályok keményen dolgoznak, és pénzt termelnek, addig mi marketingesek ebből az előállított pénzből szórakozunk tréning címszó alatt valami hotel előadótermében, és senkit nem érdekel, hogy a 22 éves tréner csaj mit pofázik eladási szokásokról, és statisztikákról. Esetleg azt érdekli, aki majd őt fogja megdugni este. Csak az érdekel mindenkit, hogy amikor vége van az egész hülyeségnek, akkor ki hol alszik és kivel, melyik szobában, és hogyan fog az egész társaság aljasul lerészegedni, természetesen a cég pénzén. Múltkor is voltam egy ilyen tréningen, és annyira fárasztó és szokás szerint gyermeteg volt, hogy muszáj voltam este kétszer is berúgni. Persze az esti bulizás nem maradt el senkinél. Én a tréning második napjából csak annyira emlékszem, hogy próbálok pár tésztadarabból hidat építeni, mert az állítólag kurva kreatív dolog, (ezt ki találta ki?) és én, mint marketinges, simán építek egy hidat tésztából még másnaposan is. Nos, ez nem jött össze, cserébe a szünetben még hánytam is egy embereset a budiba, mert megártott a pálinka. Mondtam a tréner csajnak, hogy én összehánytam a feladatom, és inkább lefekszem még pár órára a szobában, úgy jobb lesz mindenkinek. A többiekről nem tudok nyilatkozni, mert nem is emlékszem ki volt ott, és ki maradt már eleve a szobájában gyomorrontásra hivatkozva. 

Volt persze olyan is, aki azért nem tudott lejönni, mert szégyellte, hogy bár otthon két gyerek, és egy feleség várja, ő mégis csak összefeküdt az egyik kolleginával, aki persze sejtelmesen elárult egy két titkot, de ha nem árulja el is látszik a szemén az éppen most dugott meg a kollégám csillogás, illetve az ordenáré módon kiszívott nyaka is elárulta volna. Ez volt az a tréning ahol Kata és Edit "csak egy szobában aludtak", de két csúnya nő, boldogtalanul, bepiálva, távol az otthontól... én mondom bugyi nem maradt ott szárazon, és mindkettő pofája úgy ki volt pirosodva, hogy tuti egymás borostás punciját nyalták. Szóval röviden összefoglalva így néz ki egy céges belsős tréning. Persze a svédasztalos reggelinél a társaság nagy része csomagolt otthonra is, jó lesz az még később alapon, mondjuk érthető is ennyi pia, és szex után. 






 

  Borzalmas, hogy megint jön a hétfő, és mászhatok be az irodába. A neonfény kiégeti a szemem, a padlószőnyegtől fulladok, a kollégáimtól meg hányok. Külön erőt kell vennem magamon, hogy Ágotát le ne hányjam, amikor a rohadó fogaival rám mosoly álszenten. Ágota egy csapatbomlasztó ember, 30 körüli egyedülálló nő, aki mindent megtesz, hogy népszerű legyen és, hogy bemásszon a főnökei ágyába. Aztán ott van az Edit, akinek egy akkora bibircsók van az állán, hogy az ember semmi másra nem tud koncentrálni, ha vele beszél. Óriási bibircsók, óriási szőrökkel. Nem is értem, hogyan bír így élni. Én ettől rosszul vagyok. Edit egy kielégítetlen 32 éves nő, középvezetői pozícióban pedálozik. Neki senki, és semmi nem számít csak, hogy érezhesse, hogy lesz valaki, és bár már jó pár éve együtt dolgozunk még mindig nem tudtam eldönteni, hogy a nőket vagy a férfiakat szereti. Edit amúgy másban sem szerencsés alkat, hatalmas orra van, ó lába, és mellekkel sincs eleresztve így talán lehet jobb is ha saját neméhez vonzódik, bár érzelmei nem nagyon vannak kivéve, ha a futásról van szó. A büdös, koszos futócipőjét meg imádja. Feltételezem, hogy azzal a cipővel elégíti ki magát, mert úgy szokott róla beszélni, mint valami spanyol félistenről. Mostanában Edit nagyon sündörög a marketinges Kata körül, és van egy olyan sejtésem, hogy az előző csapatépítő tréningen összemelegedtek, annak ellenére, hogy Katának van egy pasija, de ahogy hallottam nem teljesít túl jól otthon. 

Nekem pedig be kell mennem a baszatlan kurvák közé, akik imádják magukat mutogatni a facebookon és, akik látszólag nagy barátok, egymás háta mögött gyilkolják a máskat. Múltkor elmentek együtt bulizni ezek a nagy barátnők, és Ágota olyan jól érezte magát, hogy ledobta a pólóját, és úgy táncolt, persze hajnali 4kor az összes pattanásos, kövér, és részeg férfi rámászott, (akiket még nem vittek el a jó nők) miközben ő ezt nagyon élvezte, hogy mennyire menő (na takarodj!). Csak, hogy ezt "legjobb" barátnője bibircsókos Edit lefotózta, majd hétfőn a cégénél mindenkinek megmutogatta. Természetesen a cég takarítója is látta a képeket fél órával az első bemutatás után. Futótűzként terjedt, ahogy a részeg ribanc kelleti magát, meg az is, hogy Edit milyen kedvesen ismét hátba döfi. 

Na, és ez egy multi, vagyis az szeretne lenni csak a vezetésnek még nem sikerült tisztáznia, hogy mi az a multi. Persze papa kicsi fia vezeti a céget, de papa kicsi fia nagyon kevés ahhoz, hogy ne vágják át úton útfélen. Szövevényes irodai élet ez, ahol mindent kamera vesz, minden mobilbeszélgetést felvesznek, és még nyomtatni sem lehet úgy, hogy valaki át ne nézné, hogy ki és mit nyomtat ki. Ide kell bemennem nap, mint nap, hogy eltűrjem ezeket a ribancokat és a hozzá hasonlókat. Majd még mesélek, van is mit. 

Aztán az is előfordulhat, hogy veled dolgozom egy irodában.