Office

Reggel a női mosdóban tollászkodott Ágota, szokás szerint ott sminkeli magát transzfesztitára.  Mosolygott rám, ezért próbáltam én is valami mosolyt generálni az arcomra, hétfőn reggel 8kor, kávé előtt. Ez azért közel lehetetlen nálam. Én mondom nincs az a sminkmennyiség, amitől ez a nő legalább középszarul nézne ki állandóan szarul néz ki, ettől függetlenül a legutóbbi céges buliban sikerült mindenki előtt nyelvcsapásokkal bizonyítani, hogy képes házas emberekkel nyilvánosan smárolgatni. A reggeli sokk után, hogy láttam Ágotát alapozó nélkül, beültem a szokásos hétfő reggeli meetingre immáron kávéval. Nekem a reggeli kávé és az ebédidő a nap fénypontja a kettő között vegetálok, ebéd után pedig várom, hogy hazamehessek. Amúgy marketingesként én külön utálom mikor ilyen szavakkal beszélnek az emberek, mintegy áltudományossággal, hogy a brand, meg privacy settings és hasonlók. Kata szeret így beszélni, mert ez olyan marketinges, hogy beszarsz. Ez bizonyítja nyilván, hogy ő mekkora szakember és, hogy tud angolul. Ő volt az, aki a reggeli meetingre összetrombitálta a népet, mintegy légiesen végigtrappolt a folyosón a 12 centis tűsarkaiban és csapkodta a tenyereit össze és kiabálta, hogy 'míííting'.( Takarodj!) Ahhoz képest, hogy 50 kilós úgy megy, mint egy mamutcsorda és, hogy őszinte legyek úgy is csámcsog evés közben, és állandóan úgy fogalmaz, hogy "megyek zabálni", meg "együtt zabáltunk". Szép.  

Miután bemásztam a tárgyalóba a reggeli meetingen megbeszélésen próbáltam küzdeni, hogy ne folyjon ki a nyál a számon, amikor nyitott szemmel bealszom. Még a végén a frissen vasalt kényelmetlen biznisz szoknyámon nyálfolt marad. A büdös szájú főnököm sem volt csúcsformában, valamiket makogott, de inkább várta a javaslatokat a laptopja mögé bújva. Azt ne kérdezzétek milyen javaslatokat, mert azt sem tudom miről szólt ez a meeting, de a főnököm sem tudta. A legtöbb marketinges tárgyalás a nagy semmiről szól. Órákat lehet beszélni olyan felesleges dolgokról, mint hogy hányas számú narancssárga szín legyen a termék dobozán, mit mondanak a statisztikák a színekkel kapcsolatban, és mire ugrik a vevő. Pedig lássuk be, hogy két narancssárga színárnyalat között szinte teljesen mindegy melyiket válasszuk csak rá kell bökni, hogy melyik kell és már kész is vagyunk. Ezt viszont nem lehet csinálni különben két perc alatt végeznénk, és még rájönnének a nem marketingesek, hogy semmit nem csinálunk egész nap csak felesleges baromságokkal húzzuk az időt és minden szarra pénzt kérünk. 

A reggeli megbeszélésen csak az ébresztett fel, hogy jött egy emailom Gergőtől, akivel már egy éve nem beszélünk egymással, pedig hasznos kis kapcsolat volt a miénk. Mivel ott lakik a munkahelyem mellett, ezért a nap nagy részében ki tudtam lógni, és nála lebzselni, és amikor kellett visszasurrantam. Micsoda idők voltak ezek, egész héten alig voltam bent, csak a laptopom figyelt az asztalon mintegy jelezve, hogy bent vagyok és dolgozom. Amikor meg telefonon kerestek, hogy hol vagyok, csak annyit mondtam, hogy tárgyalok, de nemsokára megyek. Mindezért a szíves vendéglátásért csak egy kis melegséget várt el tőlem Gergő, de mint minden langyos kapcsolat ez is véget ért. Most pedig ott volt a levele a postaládában. Az mindegy mi állt benne, mert ha ennyi idő után eszébe jutottam csak egyet akar, ismételni. 

A nap hátralévő részében leveleket váltottam a pénzüggyel, hogy kifacsarjak belőlük elég pénzt nyilvánvalóan hülyeségekre, amit a főnököm akar, közben pedig Gergővel levelezgetve. Holnap talán majd dolgozom is.