Azt hittem eldobom az agyam. A Karalábé Agyú kolleginának mesélnem kellett az életről, és az apja faszáról. Tipikusan az az ember, aki csak vezető beosztásúakkal tud kedves lenni. 25 éves, agyatlan kurva, aki valakinek a valakije, így sikerült beülnie marketing asszisztens pozícióba. Egész álló nap vonul a folyosón, nem eszik semmit, mert fél, hogy nem lesz trendi, ha nem 50 kiló, hangosan telefonál főként angolul, ami külön borzasztó.
Ehhez a céghez felvesznek olyan embereket, - mert ismerős ismerőse - akik nyomtatni sem tudnak egy 30 oldalas termékkatalógust, de legalább tud vonulni, ami senkit nem érdekel. Vagy ott van a másik szerencsétlen, aki még azt sem tudta, hogy fél éve van termékkatalógus. Ez a szánalmas, hogy azt gondolná az ember, hogy egy komoly cégnél megnézik kiket vesznek fel, de a fele ilyen kukacos alma, és ezért is tart ott a cég, ahol tart.
Persze a kis Karalábé kétségbe van esve, mert Ágota barátnője felmondott, és elment máshova kurvulni, most nincs kivel viháncolni két facebook poszt között. Őszintén? Üvölteni tudnék néha, hogy tényleg nem veszik észre ezeket (sem)? Pedig vannak tehetséges jól dolgozó kollégáim, de azok háttérbe szorulnak. Az ilyen harsány vihánckák meg kedveltek, mert a céges bulikon szabadnapos kurvának öltöznek. Mivel sok a férfi vezető nálunk ezért úgy veszem észre inkább szerencsétlenekkel veszik körül magukat nehogy kitúrják őket a helyükről. Miért vagyok én ennyi hülyével körülvéve?
Még csak egy napot éltem túl a hétből, de már most hányok az egész héttől.
